Ezúttal kétnaposra tervezték a Buzánszky- és a Kozma Kupa fináléit és nem lehetett panaszunk sem a felhozatalra, sem pedig a találkozók minőségére. Az első napon az Agrártudományi Centrum Sportcsarnokába vonultak az egyetem labdarúgói, majd másnap a Hódos Imre Sportcsarnokban küzdhettek meg a legfényesebb éremért a labdarúgók. A Hódosban Kulcsár Zsolt, a Debreceni Egyetem Hallgatói Kapcsolatok Igazgatóságának ügyvivő szakértőjének és a Buzánszky Kupa ötletgazdájának meghívását elfogadva a következő emberek adtak át díjakat:
ifj. Buzánszky Jenő, Buzánszky Jenő, az Aranycsapat olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes labdarúgójának fia;
Kozma Mihály, a Magyar Labdarúgó-szövetség futsal-fejlesztési igazgatója, a magyar futsal válogatott egykori szövetségi kapitánya és a Kozma Mihály Futsal Kupa fővédnöke;
Magyar Zoltán, a Parlamenti és a Borász válogatott szövetségi kapitánya, a magyar labdarúgó válogatott korábbi menedzsere, valamint a Magyar Labdarúgó-szövetség egykori technikai igazgatója;
Nagyné Varga Katalin, a Debreceni Egyetem Sportközpontjának vezetője;
Soós Endre, az Aranycsapat szellemi hagyatékának tulajdonosa, relikviagyűjtő és Buzánszky Jenő személyes jó barátja.
A döntőig veretlenek voltak
A Divízió III. fináléjában két nagyon erős szezont futó alakulat mérhette össze erejét és sokan lehet, hogy az összecsapás előtt odaadták volna a trófeát a Stroke Citynek, miután százszázalékos mérleggel jutott el az utolsó meccsig. A DRHE FC-ről sem mondhatjuk, hogy gyengén teljesített volna az idény során, hiszen ők sem kaptak ki. Címemből egyelőre nem is derült ki, hogy ki nyerte meg a meccset, de lássuk a történéseket. A mérkőzés elején még úgy nézett ki, hogy a Stroke uralni fogja a találkozót, főleg hogy egy bombagóllal megszerezték a vezetést. Feketemezes ellenfelük azonban gyorsan eszmélt és egalizálni tudott, amely után ki-ki meccset láthattak a kilátogatók. A fordulás után mindkét gárda kapuja veszélyben forgott, de a végén a jobban koncentráló DRHE fordítani tudott. A Stroke egyre nagyobb nyomást próbált gyakorolni ellenfelükre, de próbálkozásuk visszájára fordult és végül további két góllal a DRHE FC első szezonjában 4-1-re nyert a fináléban és elhódította a Buzánszky Kupa harmadosztályának aranyát.
„Örülünk, hogy tudtuk folytatni iskolánk hagyományát és valahogy beszereztük a divízió III-as bajnoki címet is” – beszélt szezonjukról Simon Döme András, a DRHE FC csapatkapitánya. – „Nagyon kemény volt a döntő, nagyon erős volt az ellenfelünk, az elején látszott is, hiszen hátrányba kerültünk, de úgy érzem, hogy a végére sikerült felülkerekednünk és talán erőnlétben egy kicsit jobban bírtuk. Jövőre szeretnénk indulni a divízió II-ben. Az biztos, hogy nagyobb kihívás lesz. Divízió III-ban az volt a célunk, hogy a dobogóig eljussunk, a másodosztályról viszont még nem beszéltünk meg semmit. Ez még a jövő zenéje.”
„A szív diadala”
Talán az „őszi” döntők legjobb összecsapását vívta a Sinter FC és a DE Mentorok. A Sinterek már szinte sikertörténetet akartak leírni a Divízió II-ben, miután Agrár bajnokként érkezve a Buzánszky Kupát is el akarták hódítani. Azonban számukra nem kezdődött túl fényesen a találkozó, miután a DE Mentorok, főként technikai tudásukat és gyorsaságukat kihasználva háromgólos előnyre tettek szert. Nehéz helyzetbe került a Sinter FC, de a labdarúgóik játéka és kitartása nem azt mutatta, hogy olyan hamar feladták volna, mivel még az első játékrészben szépítettek. Majd jött az érzelmekkel teli második játékrész. Az Agrár bajnok egyre jobban kezdte átvenni az irányítást és rendre nagy veszélyt jelentett a DE Mentorok kapujára. A kemény munka és a szép játék meghozta a várva várt eredményt, mivel a Sinterek nemcsak egalizálni tudtak, de további két találattal meg is fordították a találkozót. A játékukba majdnem az is belefért, hogy ollózásból betaláljanak. A DE Mentorok sem adták fel egykönnyen, mivel egy gólra feljöttek és izgalmassá tették a végjátékot. Azonban ezek után már nem tudtak változtatni az eredményen, így 5-4-gyel a Sinter FC lett a Divízió II. bajnoka.
„Egész évben azért dolgoztunk, hogy itt lehessünk a döntőben, és az, hogy egy ilyen meccsen győztünk egy fantasztikus érzés” – fejezte ki örömét Móré Bendegúz, a Sinter FC csapatkapitánya. – „Le a kalappal a srácok előtt, hiszen küzdöttek, hajtottak és 3-0-ról sem adták fel. Leírhatatlan ez az érzés és, ha ki kell emelnem bárkit is, akkor mindenkit kiemelnék, mert mindenkiről szól ez a csapat. Ezen a meccsen egyértelműen a szív győzött, úgy érzem, hogy mi akartuk jobban ezt a sikert. Mindenki küzdött, hajtott és 180 százalékot nyújtott. Az elmúlt esztendő nagyon jól sikerült számunkra. Új csapat vagyunk itt az egyetemi életben. Tavaly megnyertük az Agrár Bajnokságot, feljutottunk az első osztályba és ott is cél a tisztes helytállás és szeretnénk minimum a rájátszásig eljutni. Emellett az Agrár Bajnokságban szeretnénk megvédeni a címünket. Azonban lesz egy Divízió III-as csapatunk, ahol szintén a feljutás a cél. A keretünkben tavasszal lesz változás a Sinter FC Primaveraban pedig több régi ismerős és barát alkotja majd a csapatot.”
Ötödik alkalommal nyertek
Megismétlődött a tavaszi Divízió I-es finálé párosítása, hiszen a címvédő Made in Italy ismét az FC Strikazzal mérhette össze erejét. Aki megtekintette az előző szezon fináléit az emlékezhet, hogy nagyon helyben hagyta akkor a Made in az afrikai légiósokat. Most azonban azért más volt a játék képe. Bár az első félidő elején a címvédő elhúzott két góllal és nagy mezőnyfölényben játszott, mégsem sikerült úgy ellépniük, mint a fél évvel ezelőtti összecsapáson. A Strikaznak sikerült ugyan visszahoznia egy gólt a hátrányából, de az Italy is gyorsan válaszolt. A második félidőben már sokkal kiegyenlítettebb volt a játék, ám parázs hangulatú volt a találkozó, hiszen rengeteg kemény ütközés és akár piros lapot is érő szabálytalanság volt a pályán. A helyzet magaslatán felülkerekedve a Made in Italy negyedik gólját is megszerezte a mérkőzésen. Azonban a Strikaz továbbra is lelkesen és keményen támadott, amelynek az eredménye megvolt, hiszen a 6 kigyűlt szabálytalanság után 10 méterről rúghattak az afrikai légiósok. Azonban ez a találat már csak az utolsó pillanatokban jött, így 4-2-re a Made in nyert, amellyel 5. alkalommal hódították el a Buzánszky Kupa első osztályának serlegét.
„Régóta vártuk már ezt az ötödik győzelmet és örülünk annak, hogy meg tudtuk védeni a címünket” – beszélt győzelmükről Jeney Domokos, a Made in Italy csapatkapitánya. – „Gyakorlatilag végig magabiztos játékkal nyertük meg a meccseinket. A döntőn 4-1 volt a végéig az eredmény, és azt gondolom, hogy nem is nagyon kellett izgulnunk. Koncentráltan és stabilan futballoztunk az egész találkozón. A tavalyi fináléhoz képest viszont jóval szorosabb volt ez a meccs, az ellenfél is nagyon sokat fejlődött az óta. A Strikaz nagyon kellemetlen ellenfél, mivel nagyon fizikálisak a játékosaik. A bírók jól végezték a dolgukat, hiszen kézben tartották végig a mérkőzést és korrekt ítéleteket hoztak. Volt parázs a meccsen, de mindkét csapat nyerni akart. A végén viszont pacsiztunk és békésen váltunk el. Ha már idén megnyertük a Divízió I-et, akkor jövőre rámegyünk a triplázásra.”
Ha a bajnokságot nem, akkor a Kupát
A két nap alatt megrendezték a Kozma Mihály Futsal Kupa bronzmeccsét és fináléját. Az Agráron a WADAFAK Super Dry és a De Mentorok játszottak. Utóbbi akkor még nem sokkal játszotta a Divízió II. fináléját, de egyáltalán nem látszott labdarúgóin a fáradtság. Ugyan az összecsapás nehezen indult be, a WADAFAK mégis meg tudott lógni két góllal, ám ellenfelük egalizálni tudott még az első játékrészben. A fordulás után a tavaszi Divízió II-es bajnok megpróbált ismét meglógni, de a DE Mentorok nem hagyták és egy újabb kétgólos hátrányból egyenlítettek. A végén viszont már a WADAFAK jobban bírta erővel, és játékosai háromszor is megzörgették ellenfelük hálóját. Erre már csak egy válasz érkezett, így a bronzot 7-5-ös győzelemmel a tavalyi Divízió II-es bajnok hódította el.
A döntőt a Hódosban rendezték, ahol a Strikaz és a Sportkomm FC mérte össze erejét. E két gárda mindig is remek párharcokat vívott egymással és ezt ezúttal is bizonyították. Bár az első félidőben a Sportkomm FC játszott fölényben és 2-0-s vezetést szerzett, a fordulás után egyenlíteni tudtak az afrikai légiósok. A két találat gyorsan helyrerázta a fehérmezeseket és három újabb góllal már magabiztosan (5-2), harmadik alkalommal is megnyerték a Kozma Mihály Futsal Kupát.
„Ez már a harmadik sikerünk volt, de ugyanúgy kezeljük, mint a többit” – mondta Kassay Gergő, a Sportkomm FC csapatkapitánya. – „A keretünk összetétele azért változott az évek során, de egész jól szerepeltünk és szinte mindig teljes csapattal mentünk végig ezen a sorozaton. Az elődöntőt sikerült végül kapus nélkül megoldanunk és a fináléban is győzelmet szereztünk. Sajnos a bajnokságból visszaléptünk, ezért gondoltuk a Futsal Kupát megpróbáljuk és megnyerjük. Ez sikerült is.”
Fotók: Kovács Róbert és Makranczi László
Végeredmények:
Kozma Mihály Futsal Kupa:
1. Sportkomm FC
2. FC Strikaz
3. WADAFAK Super Dry
4. De Mentorok
A döntő legjobb játékosa: Pallai Zsolt (Sportkomm FC)
Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetemi Kupa:
Divízió III.:
1. DRHE FC
2. Stroke City
3. ÚSE
4. Crystal Paraszt
Divízió II.:
1. Sinter FC
2. DE Mentorok
3. Black Steed’s Land
4. Kispályások
Divízió I.:
1. Made in Italy
2. FC Strikaz
3. Botafogo
4. FC FilafeldFila
A divízió I. döntőjének legjobb kapusa: Vajda Szilárd (Made in Italy)
A divízió I. döntőjének legjobb játékosa: Precious Adiele (FC Strikaz)
A Buzánszky Kupa Nagy Gábor Fair-Play díját kapta: WADAFAK Super Dry
A Buzánszky Kupa legkreatívabb csapatneve díját kapta: Sivatagi Rohamcsigák